Currently viewing the category: "Szabás-varrás"

A karácsonyi készülődésből nálunk valahogy mindig kimarad az ésszerű csomagolás kiválasztása és beszerzése. Marad a klasszik csomagolópapír, legalább abból már egy ideje mindig a gyűrt, merített papírokat választjuk mert a 24-i bontogatás után még 25-én simán fel tudjuk őket használni akkor is, ha a gyerekek nyúzták le őket az ajándékaikról. Legalább ennyivel kevesebb papír fogy nálunk. De a karácsonyi roham után a sok kisebb-nagyobb doboz ott árválkodik napokig a lakás random kijelölt szelektívhulladék-gyűjtő helyén és csak arra vár, hogy hasraessünk benne.

Ha még mindig hasraestek a saját kupacotokban akkor gyorsan mentsetek ki belőle néhányat és készítsetek szebbnél szebb újrahasznosított dobozkát, mutatok pár ötletet hozzá:

 

  1. Asztali rendszerező apró dobozokból – Kép forrása

Ezek itt éppen műzlis dobozok és wc-papír vagy papírtörlő gurigák de szerintem pár különböző méretű dobozból is kiválóan megvalósítható. Kell hozzá egy vágódeszka, dekorpapír, dekupázsragasztó és akrilfesték. A képre kattintva a komplett elkészítése leírás is megtalálható.

 

  1. Nagyobb dobozból némi varrással

Ez se konkrétan karácsonyi maradék hanem egy pelenkásdoboz, de a lényegen ez mit sem változtat. Isteni, elegáns rendszerező lett belőle. A külső textílréteget ragasztással lehet a dobozon maradásra bírni viszont a belsőt mindenképpen varrni kellene, hogy szép legyen. Az elkészítéséről rengeteg képet találtok itt(1) és itt(2).

 

  1. Következik a kedvencem, a cipősdoboz állatkák – Kép forrása

Annyira egyszerű az egész, hogy percekig kellett nézegetnem, hogy vajon mitől néznek ki ezek ennyire jól. A kép maga is zseniális és az elkészítéssel sem kellett sokat vacakolni. A dobozon kívül kell hozzá még egy kis karton a fejnek és nyaknak, egy madzag és egy jóféle állatfarok. Aztán amikor a gyerekek teljesen ronggyá nyúzták őket lehet újabbakat készíteni.

További ötletek időmilliomosoknak:

ikatbag.com

ikatbag.com

kép forrása

notjustahousewife.net

Na jó, ha már ilyen sokáig egyáltalán nem írtam, akkor egyszerre kettő bejegyzést is kizavarok magamból. Azt hiszem ez a projekt is egy hosszabb zuhanyozás agyszüleménye, ott szoktak a jó dolgok eszembe jutni.

Van ugye a jó öreg Expedit bútorcsalád, aminek én nagy rajongója vagyok. Van is nálunk belőle itthon 3 darab, a dolgozószobában rögtön kettő 4×4-es szekrény is. Akkor viszont hangosan szentségelni szoktam, amikor meglátom, hogy a szekrény árához képest mégis mennyibe kerülnek a belevaló pofás kis dobozok, mert ha minden lyukba beraknék egyet akkor abból a pénzből 2 másik szekrényt is vehetnék… Arról nem is beszélve, hogy nem lehet mindent dobozokba beledobálni, iratokat pl.  csak kevéssé dekoratív iratpapucsokban lehet tárolni az meg nekem nem tetszik. Na és itt megvilágosodtam. Mi lenne, ha a polcban lévő kis kütyüket egyszerűen csak eltakarnám? Nézzétek mit találtam ki:

Hozzávalók

  • kartonpapír – én a szekrény csomagolását használtam
  • textil
  • ragasztó (Sulifix pl.), sniccer
  • opcionálisan varrógép, kis darabka bőr a fülhöz (textilből is jó!)

Elkészítés

A kartonból kivágtam egy 33,25 x 33,25 cm-es, a textilből egy36x36 cm-es négyzetet. Az anyagot egyszerűen csak ráragasztottam a kartonra, a széleit visszahajtottam a hátoldalon. Mivel valami “kész” kinézetre vágytam ezért körben varrógéppel körbevarrtam. (bőrvarró tűvel! – többszöri bénázás után jöttem csak rá erre, más nem vitte a kartont, hiába nem kemény de mégis csúszkált a tű benne és folyton megakadt) Az egyik oldalon egy 10×3 cm-es bőr csíkot félbehajtva hozzávarrtam, ennél fogva lehet a fedlapot a polcból kihúzni. És itt hirtelen készen is lett 🙂

Még sose készítettem adventi naptárat, nem volt kinek. Ez is olyan, ami – számomra legalábbis – teljesen egyértelműen gyerekhez köthető tradíció és gyerek nélkül nem működik. Két dolgon is töröm a fejem viszont, egyrészt azon, hogy valami értelmes verzióját alkossam meg ennek az évente egyszer használatos dekorációnak. Nem szeretnék 24 kis vödröcskét vagy hasonló, másra nem igen használható mütyürt beszerezni (bármennyire is tetszik) mert valahol határt kell szabnom az alkotási lázamhoz kapcsolódó beszerzési mániámnak is. Ha minden projekthez úgy állnék hozzá, hogy megveszek mindent a nulláról akkor felkopna az állunk. Rémes, hogy mennyi pénzt el lehet szórni kis kacatokra, papírkákra, anyagokra. Arról nem is beszélve, hogy annyi minden jó alapanyagot dob ki az ember mert úgyse tud vele mit csinálni, akkor már inkább konzerves dobozokat gyűjtögetek méregdrága hobbikellékek helyett.

Másrészt azon is gondolkodom, hogy egy kétévesnek mit is tegyek a naptárba. Csokit nem szeretnék, kis műanyag izéket nem szeretnék, esetleg egy kirakó részeit ami a végén áll össze? Vagy valami más, készlet jellegű dolgot? Ha van ötletetek, ne tartsátok vissza!

Olyan naptárakat kerestem, ahol legalább az alap valami otthon is fellelhető vagy majd/még másra is használható. Ilyen egy 24 db-os muffinforma, a WC papír gurigája, papírzacskó vagy konzervdobozok. Így elsőre nem tűnnek túl meggyőzőnek, igaz? Nézzétek meg inkább a képeket!

Papírzacsóból készült naptár. A hátlap egy szétnyitott, szétvágott szatyor, a fülét is meghagyták az egyik oldalán, hogy fel lehessen akasztani. A kis zsebekhez sablon a képre kattintva megtalálható, letölthető. A számok és a kis dekorok újságokból, csomagolópapírból kivágott részletek. Csak olló, ragasztó és cellux kell hozzá.

Konzerves dobozokból. A dobozokat festékspray-vel lefestették, kerek matricából kivágtak köröket, abból számokat, így átlátszik a piros doboz alatta. Kell hozzá 24 konzervesdoboz, (talán még jó sok kukorica meg bab elfogyhat december 1-ig) bordó vagy piros festékspray, öntapadós fólia vagy matrica, drót az akasztáshoz és egy jókora faág.

24 gyufásskatulya egy vékony sütistepsin. A kis dobozkák hátuljára mágnest ragasztottak, körberagasztották őket barna papírral majd egy színes csíkkal is – becsomagolni őket ugye nem érdemes mert akkor nem lehet egyszerűen kinyitni. A tepsire kell még egy lyuk is, hogy fel lehessen akasztani de ez mondjuk a tepsit nem bántja, bátran használható utána lyukas peremmel is.

Kivitelezés és ötlet szintjén a kedvencem. Ebben a naptárban az ég egy adta világon semmi karácsonyi alapanyag sincs. Mivel a készítője Namíbiában él ezért az édességet és csokit nem is tarthatná kint napokig mert elolvadna, így inkább elrejtette őket és csak a megtalálásukhoz szükséges rejtvényt rejtette a kis borítékokba. Ezek kis fizetési borítékok amiben a munkások a pénzüket kapják. A szíveket egy német-orosz szótár lapjaiból vágta ki, a számokat kis fa számokkal és festékkel nyomdázta rá a szívekre – hopp, figyeljük, hogy nem használta fel/el őket? Talán a kis csipeszeket vette és még kellett hozzá egy hosszú madzag is. Gigajó lett.

Találtam még egy halom jó ötletet, ezek inkább bevásárlós-pazarlós változatok de olyan szépek, hogy azért az egyikre be lehet ruházni nyugodtan!

Mivel a napokban vonatozásra készülünk szerettem volna Adélnak egy jóféle hátizsákot szerválni. Megvettem volna én bármit, ami nem fröccsöntött, nem világító rózsaszín, nincs rajta csillámpor se hercegnők de ilyet nem nagyon találtam. Volt még a viszonylag normális de 7000 Ft… aztán a Meskán már szét se néztem hanem inkább nekiláttam én.

Elolvastam ezt a cikket, ahol jó sok otthon is elkészíthető gyerekhátizsák ötletet kaptam, de a legjobbnak mégiscsak ez a változat ígérkezett. Nincs benne zipzár se ami külön öröm, azt azért még meg kellene tanulnom rendesen varrni mert eddig csak kontár módon varrtam bele a saját magam készítette hálózsákokba.

[Continue Reading…]

Nagyon sanyarú sorsa van nálunk a cerkáknak. Egyrészt folyamatosan leesnek és összetörik a hegyük, rommá hegyezem őket és hamar elfogynak másrészt valahogy sosem kerülnek vissza a kis pöttyös pohárkába, ahol a helyük lenne. Arra gondoltam, hogy ha készítenénk valamilyen tolltartószerűséget nekik akkor hátha nagyobb lenne a motiváció az elpakolásra. Egy feltekerhető változatot gondoltam ki, de nem számítottam arra, hogy ilyen nehéz ügy lesz a kis tartó-hurkák megvarrása. Nem is a konkrét varrással volt gondom hanem a megfelelő méret kimérésével. Próbálkoztam mindennel, zipzártalppal a ceruza mellett varrni, kimérni, letűzni de sehogy se stimmeltek. Azért a végén csak rájöttem, el is mesélem gyorsan:

[Continue Reading…]

Már nem is tudom, hogy hogyan akadtam rá erre a technikára, de egyből beszippantott. Azonnal elkezdtem itthon keresgélni, de egy használható gyapjú vagy más, állattól származó fonalból készült felhasználható ruhát sem találtam. Nem maradt más választásom, rendeltem egy 100% kasmír pulóvert a vaterán 500 Ft-ért és amint megérkezett, bevágtam a mosógépbe 90 fokon. Ha hordani akartam volna akkor itt kellene felsikkantani – de nem akartam hordani. A pulóvert ugyanis széjjelnemezeltem újrahasznosítás gyanánt, ezt mesélem el mosta, előtte pár kép kedvcsinálónak, hogy mit is lehet ilyen nemezelt pulcsikból készíteni:

Hozzávalók:

    • 100% vagy legalább 80% gyapjú, kasmír vagy angóra gépi kötött pulóver, mellény, kardigán
    • mosószappan pl. Vanish
    • mosógép, esetleg szárító
    • mosózsák

Elkészítés:

Keresünk otthon egy elnyúlt vagy éppen véletlenül kimosott pulcsit vagy túrunk egy jót egy turkálóban. Lehet kézzel kötött is, az is nemezelődni fog de talán nem olyan egyenletesen, ki kell próbálni. Ha több pulóvert szeretnénk egyszerre nemezelni, akkor csak hasonló színűeket tegyünk a mosógépbe, nehogy megfogják egymást. Egy pulóver esetében is érdemes mosózsákot használni – pont ma vettem egyet a DM-ben, 800 Ft – mert nagyon szöszölnek ezek az anyagok és eltömíthetik a mosógépet!

Én 90 fokos mosást használtam, előtte kicsit bedörzsöltem mosószappan a pulcsit. Lehet még mellétenni – több pulóvernél érdemes – pár teniszlabdát is, az is segíti a nemezelődést. A mosás után gépi szárítóval is meg lehet küldeni a pulcsit, had zsugorodjon még jobban. A mosás és szárítás után ellenőrizni kell a felületet; akkor van kész, ha már egyáltalán nem látszanak a gépi kötés hurkai. Ha egy mosás/szárítás nem elég akkor jöhet a következő. Kettőnél többször azért nem érdemes mosógépben mosni mert egy csomó vizet elhasznál és oda a környezettudatos újrahasznosítási elgondolásunk. Ha ennyi mosástól sem lett igazán filces a felület akkor nem nyert, másikkal kell próbálkozni.

Mosás után a varrások mentén szét lehet szabdalni a pulóvert és máris felhasználható a finom, 100% természetes filc. Nem ám olyan, mint a legtöbb hobbiboltban kapható kevertszálas barkácsfic, vastagabb, szebb, tartósabb. A képeken látható piros kasmír olyan finom puha maradt, hogy ebből csak valamilyen cuki kis figura készülhet. Most állhatok neki szabásmintát keresni….

 

Régóta ígértem már a zoknimajom leírását, most végre elkészültem vele. Közbejött egy csúfos sorozatnézés, teljesen ráfagytam a True Blood vámpírjaira és addig semmi mással nem tudtam foglalkozni, amíg mind az öt évadot végig nem néztem. Ezt a jelenséget amúgy nem teljesen értem, nem fordult még velem elő ilyen, hogy ennyire beszippantott volna egy film. Szerettem a Dr. House-ot is meg nagyon jó sorozat volt a The Wire is de ilyet, hogy semmi mással ne tudjak foglalkozni esténként…teljesen kínos. A majom maga is szegény ezért készült ilyen lassan, pedig a valós elkészítési idő az csak kb. 2 óra.

Ezen a képen a bal oldali majom kézzel, a jobb oldali varrógéppel készült. Mindkettő teljesen egyformán készül, annyi a különbség, hogy a kézi varrásnál előbb kell elvágni a varrandó részeket és utána levarrni, a gépi varrásnál pedig fordítva, előbb levarrni majd a varrás mentés szétvágni. Most a varrógéppel készült majmon mutatom meg  majomgyártást. [Continue Reading…]

Nagyon szeretem az ajtódíszeket de annyira keveset készítek pedig szinte minden ünnephez, jeles eseményhez és pláne évszakhoz lehetne egyet. Nagyon sok alapfelszerelés nem is kell hozzá, csak pár jóféle alap koszorú amit aztán az ember kedvére díszítgethet. Ősszel például így, kicsit kimozdulva a szárazlevél-gesztenye-csiprkebogyó háromszögből. (egy újfajta galériát próbálok ki, jelezzétek légyszi ha nem működik megfelelően):

 

Képek forrása: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Nem először szerettem volna elmenni egy rendes varrótanfolyamra. Persze már akkor beleszaladtam abba a nehezen áthidalható nehézségbe, hogy a tanfolyamokat úgy általában nem kisgyerekes anyukáknak találták ki, mert olyan – számunkra – lehetetlen időpontokban vannak amit kisgyerekkel abszolválni képtelenség. Az egyalkalmas foglalkozások sokkal inkább nekünk valók, mint amilyenek az én Lakásműhelyeim és az Ikea varrótanfolyamjai is. Határozottan tetszik a párhuzam. Múlt héten az egyik ilyen varrótanfolyamon jártam a kislányokkal. Adél a nagymamájával csatangolt az áruházban és ágyneműt választott magának, míg én Mártival szemrevételeztem a sok ügyeskezű hölgyet, akik vállfás tárolót – most jövök rá, hogy ez ovis zsáknak is tökéletes! – készítettek a budapesti áruház éttermi részének egy szupertitkos, lezárt részén. Természetesen nem volt ez annyira titkos esemény, az Ikea oldalán lehetett – a szeptember 5-i workshopra még lehet – jelentkezni, de aki ezt elmulasztotta az ott a helyszínen már csak leskelődhetett a réseken, be nem juthatott a hatalmas érdeklődés miatt. Látva a rengeteg embert inkább úgy döntöttem, hogy Mártival a hasamon nem leszek extrém varrónő és inkább kihagyom a “hogyan varrjuk előlhordozott gyerekkel” leckét, ezért csak szocializálódtam, fotóztam és feltartottam a remekművükkel haladni vágyó embereket a kérdéseimmel.

[Continue Reading…]

Mártinak mindenképpen szerettem volna készíteni egy lógattyút amit nézegethet. Mivel az ágya a miénk mellé van tolva és így nincs, csak egy oldala, ezért inkább valami nagyszabású, plafonról lógó dologra gondoltam. Így találtam meg ezt a madárkás gyöngyszemet és azonnal neki is láttam. A forrás oldalon a szabásminta is megtalálható viszont leírás nincsen, ezért én készítettem egyet hozzá, mely a tovább gombra kattintva olvasható. Az egyes fázisokat a galériában lévő képek képaláírása tartalmazza.

[Continue Reading…]